Míg a technológia rohamléptekben fejlődik, számtalan új lehetőséget nyújtva nekünk, hogy kényelmesebbé, biztonságosabbá tegye életünket, a társadalmunk még mindig olyan fogalmakon és módszereken alapul, melyeket évszázadokkal ezelőtt hoztak létre. Továbbra is olyan társadalomban élünk, ami a hiánygazdaságon és a pénz használatán alapszik. Gondolkodásunk még mindig olyan ősrégi mintákra épül, melyeket több ezer éve használtak Ázsia nyugati területein. Ha felismerjük, hogy valójában nem a politikusok alakítják a társadalom életét, hanem maga a közösség, akkor egy új, önmagáért felelősséget vállaló emberi léptékű világba léphetünk.

Mi a probléma?

szegenyseg_kozosseg_onellatas

Az emberiség egyik legnagyobb kihívása az elkövetkező évtizedekben az, hogy miként képes fenntartani a zavartalan energia-, ivóvíz- és élelmiszer-ellátását. Mára szinte természetesnek vesszük mindezek jelenlétét, azonban ha tudatos szemmel vizsgáljuk a szolgáltatások minőségét és korszerűségét, azt láthatjuk, hogy a legtöbb esetben centralizált, XIX.századi technológián nyugvó hálózatokra vagyunk bízva. Természetesnek vesszük azt, hogy a mobiltelefonok, a számítógépek, vagy a televíziók elképesztő méretű fejlődésen estek át az elmúlt pár évtizedben, ugyanakkor a villamosenergia-ellátás, az ivóvíz hálózatok és a közlekedés fejlettsége még mindig hatalmas lemaradásban van. Mivel ezek az állami irányítással működő, nehezen átlátható, komplex rendszerek az alapvető szükségleteinket biztosítják, bizalmat szavazunk az aktuális politikai körnek, hogy mindezeket elérhető áron, és zavartalanul szolgáltassák számunkra.

A jelenlegi energiafelhasználásunk jelentősen hozzájárul a klímaváltozáshoz. A kormány és a politikai elit egymásra licitálva tesznek ígéreteket az üvegházhatású gázok mérséklésére, mely globális szinten a COP 21, vagy más néven a párizsi klímamegállapodás, nemzetekként eltérő vállalásaiban kristályosodott ki. Itt az országok az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tettek önkéntes felajánlásokat és vállalták a környezetkímélő technológiákra való átállást az elkövetkező húsz-harminc évben.

Jelenleg nincs hatékony együttműködés a kormányzat, az ipar, a magán- és a civil szervezetek között, mely átfogó stratégiát nyújthatna a Föld életterének megtisztításához. Bár a klímaváltozás tényét megállapító tudományok mögött szigorú kutatási és széleskörű egyetértés húzódik, még mindig vannak szkeptikusok, akik azt vallják, hogy a klímaváltozás megfékezésére kiadott pénzek ablakon kidobott milliárdok. További bizonytalanságot szül, hogy a karbon adók folyton változó szabályozása óriási hatással van mind a hagyományos, mind pedig az alternatív erőművek működtetésére.

A fosszilis tüzelőanyagok (olaj, gáz és szén) korlátozott mértékben állnak rendelkezésre egyes országokban, melyek jelentősen befolyásolják gazdaságuk működését. A XXI. század első évtizedeiben Oroszország politikai befolyásainak engedve, jelentős erődemonstrációba kezdett, mikor a szomszédos országok gázellátásának elvágásával fenyegetett. Irakba amerikai katonák vonultak be, bizonytalanná téve az olajkitermelést, míg a többi nagy olajban dúskáló ország, mint Irán és Venezuela, egyre magabiztosabbá válik.

A BRIC országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) növekvő energiaigénye és a belföldi fogyasztás emelkedő üteme hiányt képez a világ energiapiacán. Különösen a kőolaj további feltárása és kitermelése ütközik geológiai, pénzügyi, szervezeti, technológiai és politikai nehézségekbe, mely véget vehet az “olcsó olaj” korszakának. Ennek eredményeként az olajárak rendkívül ingadozóvá válnak.

A szén, az optimista kijelentésekkel ellentétben, nem vált az évszázadok kimeríthetetlen energiaforrásává, ami azt jelenti, hogy ez a fajta energiaellátás messze nem biztosítja az elkövetkező generációk igényeit.

A politika nem energetikai szakterület és nem infrastrukturális tervezés, mégis erős befolyásoló tényező mindennapi életünkben. Ha megkérdezel egy politikust, hogy miként oldaná meg a villamosenergia hatékony tárolását, vagy hogyan oldaná meg a teljesen balesetmentes közlekedést, valószínűleg fogalmuk sem lenne róla. A fejlődést a szakemberek, a kutatók és a kísérletező kedvű mérnökök hozzák.

A jövő bizonytalansága még talán kívül esik a látókörünkön, de a jelent formálva rajtunk áll, hogy egy fenntartható, jelentőségteljes, vagy egy szükölködő, hanyatló társadalmat hagyunk az elkövetkező generációknak. Míg a jelenkor egyes infrastrukturális rendszerei egy helyben topognak a központi irányítás, a multinacionális környezet és a privatizációk miatt, a technológia egyre fejlettebbé válik.

Ezeket a kihívásokat nem könnyű orvosolni, hiszen minden összefügg mindennel. Ha például, a szénre támaszkodva próbálnánk a folyamatos energiaellátást megoldani, akkor az beláthatatlan következményekkel járna. Világszerte számtalan kezdeményezés vállalkozott ezen problémák megfékezésére és arra, hogy (fenntartható) megoldásokat találjanak az energiaéhség kielégítésére.

A fejlődés motorja: az önfenntartó közösség

kozosseg_onellatas_kerteszet1

Annak érdekében, hogy megbízható, összetartó és fenntartható közösséget alkothassunk, érdekeltté kell válnunk az energiatermelésben, önellátó gazdálkodásban, vízellátásban és a közösségi közlekedésben. Célunk, hogy közösen oldjunk meg olyan projekteket, amelyek kizárják a jelenlegi összetett, elavult hálózati rendszereket.

A jelenkor politikai és társadalmi kiszámíthatatlansága arra ösztönöz minket, hogy egy kis közösséget alkotva, átlátható és fenntartható társadalmi modellt biztosítsunk a saját részünkre. A fejlett technológia és a Szabad Forrású Gazdaság sosem látott előnyöket nyújt egy saját tervezésű és építésű közösségi gazdaság megvalósításához.

Ez a bizalmon és az egymás segítésén alapuló együttműködés lehet az ellenszere annak a társadalmi bizonytalanságnak, amit a profitelvű társadalom teremtett.

Az együttműködés egy többdimenziós dolog, melyet igazán a különböző kutatások lencséjén keresztül érthetünk meg. Minden eredmény az együttműködés különböző előnyeit mutatja meg, legyen az egy tervezési, gyártási vagy szervezési feladat.

A nagyfokú összetettség miatt szükség van egyfajta absztrakt és leegyszerűsített gondolkodásra ahhoz, hogy megértsük egyes rendszerek működését. Ugyanakkor a különböző kutatási módszerekhez is elengedhetetlen az elvont, “józan paraszti ésszel” való gondolkodás, ezért felmerülhet, hogy nem mindegyik módszer alkalmazható az adott környezetben.

Hogyan képes fejlődni egy közösség a saját erejéből?

Az összes technológiai változás nagy társadalmi kihívásokkal párosul, mint a világ népességének gyarapodása, a növekvő urbanizáció, a fosszilis üzemanyag és édesvíz-források kimerülése, a személyes mobilitás, a teherszállítás gyorsan növekvő igénye, a klímaváltozás és az alapvető adatvédelmi kérdések.

Szerte a világon, több milliárd embernek még mindig nincs hozzáférése tiszta ivóvízhez és villamos energia szolgáltatáshoz. Az új technológiák megnyitják az utat az alulról felfelé építkező, a felhasználók által irányított közösségekhez. Ez a jelenség, az úgynevezett „inverz infrastruktúra”, mely az önszerveződő módon kialakuló, decentralizált technológiákra támaszkodik és önmaga végzi az üzemeltetést és az ellenőrzést.

Összefoglalva: a társadalmunk gerincét az emberek és az áruk szállításához, az energia- és a vízellátáshoz, valamint az információmegosztáshoz és a kommunikációhoz használt infrastruktúra-rendszerek és szolgáltatások képezik. Ez a gerinc, azonban az egymással szorosan összefüggő, és egymásra utalt infrastruktúra-hálózatok komplex rendszere, amelyek már önmagunkban is összetettek.

A hagyományos mechanizmus, a felülről lefelé való ellenőrzés már elavult és bizonytalan, mert nem tudnak komplex rendszerben dolgozni. Minden ellátórendszer közös kihívásokkal néz szembe, hiszen a tőke és a természeti erőforrások hiánya arra kényszerít bennünket, hogy jobban kihasználjuk a rendelkezésre álló eszközeinket és csökkentsük a természeti környezetre tett negatív hatásokat.

Ha megvan az igény a változásra, lehetőség van arra, hogy átvegyük a legújabb technológiákat és egy önállóbb, kiegyensúlyozottabb közösségben éljünk. Lássuk, milyen előnyökkel járhat, ha több ember fizikai és gondolati ereje összekapcsolódik egy közös cél érdekében:

1. Kollektív bölcsesség

Egy ember soha nem tudja az összes választ, és függetlenül attól, hogy mennyit kutat a Google-keresőben, a szakértőkkel való tanácskozás mindig többet fog neked nyújtani.

2. A korlátaid tágítása

Amikor egyedül dolgozol, sokszor túl könnyű feladni, amint a dolgok nehezebbé válnak. Motiválni és támogatni fog, ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik egy hasonló cél eléréséért dolgoznak, így barátságos verseny alakul ki magaddal szemben is, hogy mindig több energiát tegyél a közösség épüléséhez.

3. Támogatás és hit

Néha a nagyobb célok egyszerűen elérhetetlennek tűnnek. Azokon a napokon, amikor a leginkább feladnád, akkor kell a leginkább a közösségedre támaszkodnod. Ők hisznek benned – talán jobban is, mint amennyire önmagadban hiszel.

4. Új ötletek

Őszintén úgy hiszem, hogy amikor egy közösségben dolgozol, hasonló gondolkodású emberek között, a tömegek tudása összeadódik és hatalmas erővé válik. Az eltérő világnézetünk és szűrőink azt jelentik, hogy pontosan ugyanazt a problémát mindannyian kicsit másképpen közelítjük meg.

5. Kölcsönzött motiváció

Még azokon a napokon is, amikor megvan az önmagadba vetett hited, a teendők mennyisége túl soknak tűnhet. Nézz körül a közösségben és szerezz onnan ihletet!

6. Felelősség

Ha nagyon megbízható személynek tartanak, talán sokszor nincs bátorságod elismerni , hogyha valamiben hibáztál. Semmi sem összehasonlítható azzal a motivációval, amit egy közösség adhat neked.

Reklámok